Több, mint 2000 évvel ezelőtt Arisztotelész ezt írta: "Abban, hogy a boldogságot a legfőbb jónak kell tartani, talán mindenki egyet is ért; kívánatos azonban, hogy arról szóljunk világosabban: mi a boldogság lényege."
Arisztotelész óta rengetegen - írók, költők, filozófusok, tudósok és egyéb gondolkodók - próbálták megérteni, hogy mi a boldogság lényege, mi a boldogság "titka". A boldogság iránti érdeklődés napjainkban cseppett se csökkent: bármelyik könyvesboltban könyvek tucatjai közül választhatunk, melyek azt ígérik, hogy boldogabbá tesznek bennünket. Az egyik a "belső gyermek" megtalálására esküszik, a másik szerint a titok a kristályterápiában rejlik, a harmadik szerint egyedül az "önmegvalósítás" vezethet el a boldogsághoz. A választék hatalmas: ha az egyik - másik módszerrel kudarcot vallunk és a belső gyermek - kristályterápia párosítás ellenére is nyomorultul érezzük magunkat, még mindig ott a lehetőség, hogy egy újabb módszert próbáljunk ki.
A tudomány - és konkrétan a pszichológia tudománya - sokáig szinte egyáltalán nem vett tudomást a boldogság témájáról. Az ezredforduló környékén a pszichológia "rátalált" erre a területre: a kutatók azt kezdték el vizsgálni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek valóban összefüggnek boldogságunkkal. Mert a boldogság témája kutatható és kutatandó tudományos igénnyel. Erről szól ez a blog.
